A Madách Színház társulatának örökzöld ABBA-slágerekre épülő zenés előadása garantáltan felderíti az estéjét mindenkinek, aki jegyet vált rá.

Adott egy húszéves lány, Sophie (Simon Boglárka), aki az esküvőjére készül, valamint az őt egyedül felnevelő édesanyja, Donna (Kováts Kriszta). Aki – nem mellesleg – ugyancsak belevaló nő volt viharos ifjúsága idején, és most sem kell sok, hogy az a régi szikra fellobbanjon… Sophie nagy vágya, hogy soha nem látott édesapja is jelen legyen a nagy napon. Ezzel mindössze csak egyetlen apró probléma van: anyja lánykori titkos naplója szerint három esélyes is akad erre a megtisztelő posztra (Sam – Sasvári Sándor, Bill – Szerednyey Béla, Harry – Molnár László). Nem mintha ez zavarná a lányt: szépen meghívja mindhármat, az édesanyja nevében. Mindannyian meg is érkeznek, és innentől már elkerülhetetlenek a bonyodalmak, félreértések, a sok-sok humoros helyzet, s végül persze az elmaradhatatlan happy end.

Mindez egy varázslatos kis görög szigeten történik, melynek hangulatát remekül jeleníti meg a díszlet és az azt kiegészítő LED-fal. Ez ebben a formában újítás a Szabadtéri történetében, és nekem nagyon bejött (pedig színház tekintetében általában tartózkodni szoktam a hű-de-modern ötletektől): elképesztően kitágítja a teret . Úgy tudnám szemléltetni: mintha a mozit és a színházat ötvözték volna.

Például így.

Amikor – még jóval az előadás előtt – értesültem arról, hogy magyarul fognak énekelni, enyhén szólva fenntartásaim voltak. ABBA-t magyarul? Azonban szerencsére kellemes csalódás ért. Számomra nem hatott zavaróan, sőt: az érzelmesebb számokat kifejezetten jól is esett magyar szavakkal hallani.

Tetszett a színészek játéka; jól hozták a (sokunk számára a filmváltozatból már ismert) karaktereket. A prímet Sasvári Sándor és Kováts Kriszta párosa vitte, de különösen jól adta a Donna lánykori barátnőit alakító Sáfár Mónika (Rosie) és Détár Enikő (Tanya) is. Ahol a szexi, férfifaló Tanya és a szakácskönyv-író, energiabomba Rosie szókimondó, vagány kettőse megjelent, ott garantált volt a kacagás. Bár Sánta László (Sophie vőlegénye) viszonylag csak kis szerephez jutott, de szép hangját ebben az egy-két számban is sikerrel megmutatta.

A Mamma Mia szerepe persze elsősorban a felhőtlen szórakoztatás, de azért nem elhanyagolható az üzenete sem. Mert az örökifjúság igenis létezik – de nem smink és a legújabb divatú ruhák kérdése. Csak ennyi a titok: sose felejts el nevetni, szeretni és álmodni.

A finálé pedig valóban olyanra sikeredett, mint egy vérbeli mediterrán fiesta: a szereplők invitálására a színpad előterében a nézők is csatlakoztak a tánchoz. És idősek-fiatalok egyaránt önfeledten ropták és csápoltak a Waterloo! ritmusára.

Forrás >>>

Recent Posts